| Hudba | Milan Vyskočko Vyskočáni |
| Text | Peter Lipovský |
| Zpěv | Szidi Tobias |
| Housle | Stanislav Palúch |
| Cimbál | Marcel Comendant |
Venované mojim rodičom
Várom, várom lakodalmam
Nehezen,
No de hiszen maholnap már
Itt leszen,
Nem a világ ez az egy hét,
Lemorzsolom apródonként
Valahogy.
Szegény ember lánya vagyok,
Az apám
Egy kunyhót sem, egy garast sem
Hagy reám:
Baj, baj! De nem olyan nagy baj,
Azért mi csak elélünk maj`
Valahogy.
Völegényem akaratos
Kis ember,
Én sem hajtok fejet minden
Mindenben,
Tüzes patak a mi vérünk,
Hanem azért csak megférünk
Valahogy.
Ma ő enged, holnap meg én
Engedek,
Igy elejét álljuk szépen
A pörnek,
És ha nappal összeveszünk,
Este majd csak kibékülünk
Valahogy.
Petőfi Sándor, Szatmár, 1847. /augustusz/
Ťažko sa mi čaká, čaká
na sobáš.
Ale veď už dnes či zajtra
tu ma máš.
Týždeň ujde, jak by brnkol,
rozmelním ho ako zrnko.
Nejako.
Dievča z biedy, v biede žiadna
útecha,
peniaz ani dom mi otec
nenechal.
Bieda, bieda! Nie až taká,
prežijeme, čo nás čaká.
Nejako.
Môj ženích je síce malý
srdnatý,
ale ja mu nepopustím
opraty.
V žilách oheň, a nie blato,
veď ja už viem, ako na to.
Nejako.
Dnes ustúpi on a zajtra
zasa ja.
Tak sa hnevom vysmejeme
obaja.
A keď sa aj povadíme,
veď sa večer pomeríme.
Nejako.